Wurzeralm

2018. július

A szállásom Spital am Phyrnben volt. 3 ágyas szoba egy jó nagy erkéllyel, ami ketté is volt osztva. Volt egy pizzéria is alul, úgyhogy a napi kaja meg volt oldva (kivéve az utolsó este, ami ruhetag volt).
Mint kiderült, a közlekedés elég béna volt. A felvonókhoz reggel 8:35-kor, ill 8:50-kor ment csak busz, ami elég vicces volt, mert 8-tól volt reggeli. Kb. 2-3 óránként volt járat, ez nem könnyítette meg a dolgom.

1. nap - Reggel még csak nagyon felhős volt, mire felértem a hegyre már esett - abba sem hagyta 4-ig. De ez nem tántorított el, csak másfele mentem, mint terveztem. 

   A buszon és a siklón is egyedül voltam :) A hegyen tettem egy kört (több tehénnel találkoztam, mint emberrel) majd visszajöttem a faluba és elmentem a Dr. Vogelgesang Klamm-ba. Ez Ausztria 2. leghosszabb szurdoka. Gondoltam, itt nem olyan baj, h esik, mert itt úgyis mindig pára van. A korlátokat sokszor alig lehetett megfogni, mert tiszta alga volt. Örültem, hogy lefelé nem itt kellett jönni... A szurdok tetejétől még elsétáltam egy hüttéig, majd körbe vissza a faluba. 

   Szó szerint még a bugyim is átázott, de szerencsére nem fáztam.

2. nap - Nem esett, pedig ígéreték. De felhős volt egész nap, én is benne voltam a felhőben. Percekre bújt elő csak a nap. Fent a hegyen jó kis szél is volt, elkelt a pulcsi+dzseki kombó.

   Reggel busszal elmentem Hiterstoderbe. Akarnék felszállni a felvonóra, de azt jelezte az automata, h nem érvényes a jegyem. Jött a segítőember, neki sem ment. Mondta, hogy ő felengedne, de fent nem biztos hogy leengednek majd. Visszamentem a pénztárhoz, ahonnan elküldtek a turistinfohoz. Pikk-pakk kicserélték (amúgy eleve rosszul volt kiállítva, mert csak 23-ig szólt, de attól ma még érvényesnek kellett volna lennie).

   Felmentem félig (1400 m), onnan gyalog a csúcsra, majd a Schafkögelre (2000 m). Lett volna tovább is, de arra eleve írták, h nehéz terep, láncokkal stb, és fújt is a szél, hideg volt és fekete felhők, szóval kihagytam. Visszasétáltam a felvonóhoz, visszamentem a közepéig, ott még mentem egy kört, majd le a buszhoz. Tudtam, hogy át kell majd szállni, de a sofőr másik megállóban tett ki, mint kellett volna. Pontosabban nem, csak ezt akkor még nem tudtam: valami rendezvény volt a faluban, ezért terelt útvonalon járt. Nekem ez sokszáz méter fel-le séta után állt össze :)

3. nap - Ismét siklóztam, bár ma nem voltam egyedül rajta. Délutánra szép idő lett, délelőtt még voltak erősen felhős időszakok, és fent rendes szél is volt. 

   Jó nagy kört mentem, megmásztam a Rote Wandot (1870 m). Elég fárasztó volt, meredek, köves/sziklás út, és nyilván akkor süt a nap, amikor felfelé mész :) De legalább már lehetett látni vmit a környező hegyekből.

   Napozáshoz hüvös volt, úgyhogy koradélután lejöttem, és lent bóklásztam a faluban.