Saalbach
2017. július
Megérkezetem, egyből megtaláltam a szállást is. Kiderült, hogy nyáron nem üzemel az étterme, úgyhogy lementem a faluba kajálni.
-
nap - A Schattber X-press-szel fel a hegyre, innen pedig átsétáltam a Schmittenhöhe-re, majd felvonóval le Zell am Seebe. Sikerült elcsípnem egy hófoltot is. Kb. 19 km. 700 m fel, 750 m le. Bemelegítésnek bőven sok volt. Este meg egy rendes esőt kaptunk.
-
nap - Átbuszoztam Hinterglemmbe, onnan pedig a Zwölferkogelbahnnal fel a hegyre. Rögtön egy kb. 200 m-es akadályt kellett megmászni (Hohe Penhab), de utána már nem volt vészes: Schönhofer Wand - Stoffennieder - Sommertor volt az útvonal. Ekkorra már nagyon befeketedett az ég, meg amúgy is vissza akartam már fordulni. A terv az volt, hogy lesétálok a Zwölferkogelbahn Mittelstationjához, de sajnos már nem értem el az utolsó menetet, így végig le kellett gyalogolnom a faluig. Közben volt egy izgalmas átkelés egy meredek vízfolyáson: nem találtam, hol folytatódik az út a túloldalon. Bénáztam egy kicsit, de magtaláltam.
Este ismét nagy zuhé, jégesővel. -
nap - Sallbachból a Kohlmaisgipfelbahn vitt fel a Kohlmaiskopfra. Elindultam a tegnapi esőtől sáros úton, persze el is taknyoltam egy vizes gyökésren - csak lehorzsoltam a könyökömet. Az eredeti terv szerint csak mászkáltam volna egy nagyot esetleg egészen Hinterglemmig, különösebb magaslatok nélkül, de amikor ott álltam a Spielberghorn lábánál, nem tudtam ellenállni. Az út gyakorlatilag járhatatlan volt a sártól és a tehenektől, úgyhogy keresztbe nekivágtam, majd visszacsatlakoztam az útra. Aztán egy ponton úgy tűnt, mintha elágazna az út: egy meredek felfelé és egy egyenesen. Igazából sejtettem, hogy az egyenes a jó irány, a másik pedig egy vízfolyás, de ez mégis izgalasabbnak tűnt (bár mintha lett volna benne néhány lábnyom, szóval úgy gondoltam, nem én leszek az első, aki ezt választja). Négykézláb, fűcsomókba kapaszkodva másztam felfelé, és már éreztem, hogy nem erre kellett volna jönni, de nem akartam visszafordulni, hiszen ezen lemászni még nehezebb lett volna. Egy ponton túl azonban már nem lehetett menni. Gondoltam elmegyek oldalra és megkeresem az utat, amikor is pont abból az irányból megjelent kb. 10 kecske (akik nyilvány ügyesebbek, mint én). Egy pici kiszögelésen megvártam míg elmennek, majd elkezdtem gondolkodni, hogy hogy is fogok én innen lejutni...kicsi pánik...nagy pánik...lábremegés...lehiggadás...aztán valahogy kézen-lábon-seggen csak lemásztam. Úgy döntöttem, nem indulok neki még egyszer a hegynek. Lesétáltam a Spielberghaushoz, itt ettem egy megérdemelt Wienerschnitzelt, majd vissza a faluba. Gykorlatilag végigmentem a Saalbachtaler Höhenwegen.
Este jött a menetrendszerinti eső. -
nap - Korán elindultam Saalbachból, így volt még egy órám Zell am Seeben sétálni.
