Radstadt-Budapest (Ennsradweg-Donauradweg)

2018. augusztus

Railjettel Salzburgig, majd IC-vel Radstadtig. Este fél nyolcra értem oda, úgyhogy előre foglaltam szállást. Gyorsan egy Wienerschnitzellel kezdtem.

1. nap - (110 km) Reggel kellemesen hűvös, de aztán gyorsan 30 fok, csak egy-egy apró felhőpamacs. Radstadból elgurultam Altenmarktig, onnan vissza, majd végig az Ennsradwegen Admontig.  Gyakorlatilag végigmentem a schladmingi völgyön, sőt, még azon túl is. Kellemes út volt erdők alján, kukoricamezőkön, hidakon át, különösebb emelkedő nélkül. Elég sok zúzottköves szakasz volt, ami nem baj, csak mivel muszáj volt bekenni magamat naptejjel, az összes por rámragadt. A panzióban az utolsó szobát sikerült elcsípnem. Amikor toltam be a bringát a garázsba, akkor láttam, hogy igen lapos a hátsóm. Hát ezért volt ilyen nehéz az utolsó 10-15 km... Rekordidő alatt kicseréltem.

2. nap - (88 km) Gyönyörű út, keresztül a Gesäuse Nemzeti Parkon. Egész nap hegynek fel-le, 5 és 52 km/ó között ingadozott a sebességem. Szerencsére néha volt egy kis felhő, így nem tűzött egész nap a nap. Az út nagy része a főúton vezetett. Kb olyan volt, mintha a 7-es útra kiírnák, hogy bringaút. Nem volt nagy a forgalom, de keskenyek voltak a sávok. 40-nel átgurulni egy hídon, oldalszélben, és még jön hátulról egy teherautó, az nem kellemes. Nem is találkoztam nagyon bringásokkal ezen a szakaszon.
   Nagyon elfáradtam, de végignyomtam két keréken, egyszer sem toltam :)
   Ezen a szakaszon az útjelzések is elég hiányosak voltak, bár nagyjából egyértelmű volt, hogy merre kell menni, néha azért elő kellett vennem a térképet. De a táj tényleg gyönyörű volt.
   Reichramingban szálltam meg.

3. nap - (104 km) Reggel még volt nehány emelkedő, de már nem volt vészes. Szépen lassan összementek a hegyek. Útközben végre volt egy benzinkút is, így helyretettem a keréknyomást. Ennstől szerencsére ki volt táblázva az átkötőút a Donauradwegre, Mauthausenbe. Innen a Duna bal partján gurultam Greinig. Itt sajnos nem volt szállás, de a Turismusbüróban segítettek, és a túloldalon Hössgangban lett egy nagyon vicces szobám a dunaparton.

4. nap - (108 km) Pár szelet házilekváros piritóssal a hasamba vágtam bele a 4. napba. Szép, meleg, napos idő, szembeszéllel. Főleg délelőtt eléggé küzdenem kellett, fáradtak már a lábaim. Ybbsig a jobb oldalon mentem, ott át a bal partra a szőlődombokra, majd Krems előtt vissza a jobb partra egészen Zwentendorfig.

5. nap - (111 km) Reggel szélcsendben gyorsan legurultam 25-30 km-t, majd megjött a szembeszél. Bécs előtt az erőművön át a bal oldalra, majd a Dunauinselen tovább, aztán át a bal partra. Schönaunál volt egy nagy terelőút egészen a hainburgi hídig. Az utolsó osztrák faluban (Wolfsthal) szálltam meg, innen már látszott Pozsony.

6. nap - (128 km) Reggel át a határon, irány Pozsony! A város után végig a gáton, majd a bősi erőmű gátján. Sajnos végig szembeszél volt, dolgozni kellett rendesen, és így elég unalmas volt a hosszú egyenes. Ráadásul egy csepp árnyék sem volt. Bős után Szap-Medve volt az irány, aztán vissza a gátra. Csicsónál lejöttem, hogy legalább még pár kilométert aszfalton tekerhessek Nagykesziig. Ott vissza kellett menni a gátra, ami egy rettenet. Mély sóder, kapaszkodni kell a kormányba. Tizenegynéhány kilométer gyötrődés után szerencsére terelés volt ki a főútra, így már gyorsan elértem Komáromot. Sietnem is kellett, mert már régóta követett a vihar. Nagy nehezen találtam egy szállást is, épp mielőtt esni kezdett.

7. nap - (125 km) Felhős időben de kellemes hátszélben a szokott útvonalon (Komárom-Esztergom-Visegrád-Szenrendre) hazáig.

Háztól-házig 782 km volt a teljes út.